IDÉZETEK ARDAY GÉZÁRÓL ÉS MUNKÁSSÁGÁRÓL
V é l e m é n y e k , m e g j e g y z é s e k
BEKE ALBERT (2021)
„Arday Géza olyan könyvet írt Cs. Szabóról, hogy lényegében mindent megírt róla, amit egyáltalán tudni érdemes a személyéről és a munkásságáról, úgyhogy további vele kapcsolatos kutatások tulajdonképpen már-már feleslegesek és időpocsékolások. Ennek ellenére biztosan sokat fognak még róla írni és minden abszolút lényegtelen dolgot kikutatnak. Arday Géza, szerencsére, nem esett ebbe a hibába, és ő valóban csak a fontos és lényeges kérdésekről írt. Aki a könyvét elolvassa, az meggyőződhet róla, mert tapasztalni fogja, hogy olyan szerzővel áll szemben, aki nem tartozik azokhoz az áltudósokhoz, akik a tudni nem érdemes dolgok tudományával foglalkoznak. (…) Arday nagyon szépen ír magyarul és nagyon sok megszívlelendő gondolata van. S ezzel a könyvével pedig bebizonyította, hogy igazán tudományos és maradandó művet csak az tudhat írni, aki nem udvari irodalomtörténész.”
MAJTÉNYI ZOLTÁN (2021)
„Arday Gézának majdnem két évtizedes könyvtári kutatással sikerült adatok és adatszerűségek valóságos kincsestárát felhalmoznia a jeles alkotó sorsáról és tevékenységéről. Kolozsvári Grandpierre Emil vélekedett ekként Cs. Szabó László esszéíró stílusáról: egy-egy mondatára három-négy kötetből leszűrődött tanulság jut. Ez vonatkoztatható Arday Géza mondataira is. (…) Arday nemcsak leheletfinom bujdosó-lélekrajzokkal jeleskedik, hanem emigrációtörténettel is szolgál, bőségesen tájékoztat a szerzőt tárgyaló szakirodalom eddigi eredményeiről. Szaktudós aggályos pontosságával használt fel minden forrást, ugyanakkor ügyelt arra, hogy ne csak a tudományos világ értse a szövegét, hanem az olvasmányosságát élvezhesse az átlagolvasó is. Művét szívesen ajánlhatjuk az érdeklődők szélesebb rétegeinek, igen tanulságos szépirodalmi élményben lesz részük; mindenkit segít önmaga jobb megismeréseben is. A fiatalabb tudós nemzedéket pedig jótékonyan ösztönzi…”
CSUKÁS ISTVÁN (2019)
„Arday Géza művét olvasva egy percig sem unatkozhatunk, szinte ültünkben egyszerre elolvassuk. Már a téma is egyedülálló, hogy a diktatúra idején miért nem született a jelentős írók egy részének gyereke, illetve miért nem mertek gyermeket vállalni… Közben pedig évekig-évtizedekig „csak” gyermek- és ifjúsági irodalmat írhattak. Nehéz téma, mégis közérthetően képes bonyolult lelki képleteket megfogalmazni a szerző, ami egyéni adottsága. A kötet mai szóhasználattal élve: kimozdított a komfortzónámból, felkavart, de sok újat is adott.”
VATHY ZSUZSA (2016)
„Arday Géza első írását is ismerem, mert egykor közöm volt ahhoz. Esszéíró világa és irodalomtörténészi munkássága olyan, akár egy sokszínű ernyő, amely izgalmasan ugyan, ám lelkileg mégis megnyugtatóan oltalma alá veszi az elpusztultnak vagy elpusztítottnak hitt értékes műveket és alkotóikat. Varázslatos hangsúlyokkal, de legfőképp a részletek iránti éleslátással ábrázol írói világokat, s lényeges alkotói üzeneteket.”
MÁCS JÓZSEF (2016)
„Igényes és kivételes alkotás ez a mű, amely azt jelzi, hogy a benne található Arday-esszék méltó köntösbe bújtatva juthatnak el az értő olvasókhoz. Egy esszétémáját magam is feldolgoztam, bár máshogyan, mégis olvasása közben erős lelki közösséget éreztem…”
MAJTÉNYI ZOLTÁN (2014)
„… térjünk vissza Arday Géza páratlan érzékenységgel megfogalmazott korszak-idéző tanulmány-gyűjteményéhez […] Sértetlen tudattal, a magyar műbírálat legkiválóbb hagyományait folytatva kísérheti figyelemmel jelenünk szellemi életének változásait, támaszthat fel haló poraiból bármely mégoly elfeledett nagyságot is. […] Nem hagyhatom méltatás nélkül a szerző lélektani hozzáértését, feltűnően kifinomult, érett emberismeretét, ihletett, megragadóan színes, mondandójához illően változó stílusát sem. Olyan nagy tudású, olyan sokoldalúan irodalomértő esszéista alkotása ez a kötet.”
BEKE ALBERT (2012)
„Arday Gézának megvan az a rendkívül sokra becsülendő képessége, illetve adottsága, hogy a nagy áttekintéseket és lényegi összefüggéseket abszolút közérthető stílusban tudja az olvasó számára világossá és meggyőzővé tenni.”
MOLNÁR TAMÁS (2009)
„Arday Géza szemében a történelem elsősorban egyes emberek és nemzedékek története, mert a szerző adott történelmi helyzetben mindig az esendő embert, mint alkotót vizsgálja. Erről tanúskodik ez a kötet, amelyben megelevenedik a huszadik század. Nála ehhez a személyiségek kibontása, a karakterológia, a kór- és korképhez pedig a környezet és a háttér ábrázolása is szervesen hozzátartozik. Talán emiatt is kellett ennek a kötetnek egy hollandiai kiadónál megjelennie, mert ezt még nehéz az otthoniak közül sokaknak lenyelnie és megemésztenie.”
FÖLDES ANNA (2008)
„Érdemes volt hazai olvasók számára is hozzáférhetővé tenni Arday Géza több szempontból gondolatébresztő kis kötetét. És feltétlenül érdemes tovább töprengeni azon, amit felismert: milyen örökséget hagytak a kortárs és a kései gyereknemzedékre a huszadik század derekán gyermektelenül megöregedett, fiatal és középkorú írók.”
GYURKOVICS TIBOR (2007)
„A kötet valamennyi esszéjére a sorsközösség tudata nyomja rá a bélyeget. De ez a közösség Ardaynál nem jelent azonos vérkeringést, ám a múlt közös, még ha más-más oldalról is szemléljük.”
SZABÓ MAGDA (2005)
„Mindent elolvastam, amit írt rólam. Megjegyzem, nagyon kellemesen építette egybe a „kellemetlent”, amiket az elmúlt években nyilatkoztam. Nem gondoltam, hogy ez így koherens lehet, de hátborzongatóan az lett. Hozzáolvastam a bevezetőt és az eddig elkészült öt portrét. Meg kell állapítanom, hogy ehhez hasonlóan megrázó önvallomásokat ebben a témában alig olvastam. Sőt, nem is igen láttam! No, de nem dicsérem, mert tudom, hogy szerény és visszafogott stílusú embert nem szabad ilyennel megkínozni.”
POLCZ ALAINE (2005)
„… józan belátására lesz szükség, de örülök, hogy sikerült megvalósítania mindazt, amiről külön beszélgettünk. Olykor sírva és nevetve mentem végig azon a lelki és szellemi úton, amit a kézirata megszabott.”
LENGYEL BALÁZS (2004)
„Szinte mindenkit ismertem a könyv mellék- és főszereplői közül. Van egy fejezet, melyben közvetlenül érintett vagyok, de a többit is hitelesnek érzem.”
HERNÁDI GYULA (2003)
„Az ifjú irodalomtörténész a nemrég megjelent két könyvében a múltat nem elemzi agyon elvont, száraz, lélektelen sémával, hanem elbeszéli, ahogyan a hús-vér emberek sorsát lehet elmondani. Persze ezt szakmai alapossággal és emberi lelkiismeretességgel teszi, ami harminc esztendősen lehet egy reményteli kezdet első jelentős állomása.”
BÁRÁNY TAMÁS (2003)
„Arday Géza lendületes hangvételű művében reszketésesen elemzi Szabó Dezső életszemléletét […] könyvének legfőbb érdekessége és egyben jelentősége is, hogy érdeklődésének középpontjában Szabó Dezső jelleme áll.”
SZEPES MÁRIA (2002)
„Az bizonyítja, mennyire időszerű ez a témafeldolgozás, hogy a megjelenése óta röpködnek a személyeskedő megjegyzések. Ismerem az ilyen helyzetet, de még mennyire ismerem. Akik ezt teszik nem értik, hogy a múltunkkal is jó valamit kezdenünk. Mégha én a jövő felé is nézek, de a múlt igen könnyen elfelejthető és méginkább elfeledtethető! De Gézát olvasni nem kevesebb, mint újra és újra megtapasztalni a tisztánlátás önfeledt örömét.”
MÉSZÖLY DEZSŐ (2001)
„Jó lesz ez így, csak legyen erőd és filológiai alapod végig vinni ezt a témát, ami nagyon úgy látom, hogy a Tiéd lesz.”
